Az egyik nagy kérdés amellyel újabban sokat foglalkozik a média,
konkrétan az orosz-ukrán konfliktus összefüggésében, az a
világgazdaság alakulása. Mint ismeretes, a nyugati hatalmak háborúja
Oroszország ellen nem merül ki az ukrán rezsimnek szállított
fegyversegélyekben, hanem Február 24 óta kemény gazdasági szankciókat
vezettek be Oroszország ellen. Az EU jelentősen korlátozta az orosz
energiahordozók behozatalát, letiltották Oroszországot a SWIFT
rendszerről, sok cég kivonult Oroszországból. Az embargó célja
Oroszország gazdasági összeroppantása volt, ami nem következett be,
részben azért, mert sok ország nem volt hajlandó arra, hogy
csatlakozzon az Oroszország elleni szankciókhoz, de inkább azért, mert
az orosz gazdaság jóval több lábon áll mint azt a nyugati szakértők
hitték.
Érdekes, hogy a szankciók működésének megítélése a nyugati politikai
elit körében is ellentmondásos. Az amerikai elitegyetem, a Yale
kutatói szerint a szankciók bénítják az orosz gazdaságot. A szerzők
szerint a szankciók minden szinten csapást mértek az orosz gazdaságra.
Sonnenfeld és csapata visszautasítanak minden olyan nézőpontot amelyek
ezt az álláspontot megkérdőjelezik, és követelik, hogy a Nyugat
továbbra is egységesen lépjen fel Oroszország ellen. A cikket több
nyugati szellemi műhely átvette, meg nem kérdőjelezte, például a
German Institute for International and Security Affairs, de az
index.hu is hivatkozott rá.
Még egy hónap sem telt azóta, amióta a fenn említett tanulmányon
megszáradt a tinta, az Economist már aggódik, hogy a gazdasági
szankciók nem érik el a kívánt hatásukat. Ugyan Oroszország gazdasága
az előrejelzések szerint zsugorodni fog, ez a zsugorodás csak 6
százalék lesz, jóval kevesebb mint a remélt 15 százalék, továbbá a
megemelkedett energiahordozóárak miatt Oroszországnak 265 milliárd
dolláros többlete keletkezett, amellyek csak Kína büszkélkedhet. A
rubel erősebb mint a háború előtt. Az index.hu erre a cikkre is
hivatkozott.
A szankciók idáig sokkal inkább sújtották Európát. Bár ezt az európai
vezetés nem ismeri be nyíltan, a legújabb nyilatkozataikban érződik,
ha az ember olvas a sorok között. Josep Borrell az EU külpolitikai
biztosa szerint az európai embereknek fel kell keszülnie arra, hogy a
gazdasági helyzet nagyon nehéz lesz, de ragaszkodik a
szankcióspolitika folytatásához, és az "európai egységhez". Szerinte
"az európai embereknek viselni kell a következményeket". Emmanuel
Macron is visszatért a megajachtos nyaralásából, és közölte, hogy a
Franciaországban "lejárt a bőség ideje" és eljött az idő, hogy a
francia nép "áldozatot hozzon". A belga miniszterlnök is csatlakozott
a nyilatkozatcunamihoz: szerinte Európának a következő öt-tíz évben
viselni kell a nezéhségeket. A spanyol honvédelmi miniszter is
hasonlóképpen nyilatkozott.
Az európai elit figyelmezteti az európai embereket arra, hogy mi fog
következni. Az európai prosperitásnak vége. Ez előszőr az
energiahordozók áraiban fog megmutatkozni, de emiatt további gazdasági
nehézségekre is számíthatunk. Érdekes, hogy mindenki adottként kezeli
a helyzetet, senki nem tesz fel kérdéseket. Racionális ez a
szankciópolitika? Igazán ezt akarják az európai polgárok? Az EU
évtizedekig azzal reklámozta magát, hogy ő az európai prosperitás
záloga. Ugyan az Egyesült Királyság kilépett az EU-ból, a gazdasági
előrejelzések ott is hasonlóak.
Az orosz beavatkozás kezdetén az európai vezetők nagyrésze büszkén
állította, hogy a szankciók működni fognak, és Oroszország gazdasága
össze fog roppanni, e helyett az európai gazdaságok állnak komoly
válság előtt. Az orosz gazdaság átvészelte a szankciókat:
Oroszországban az árak csökkennek, a termelés növekszik, Moszkvában az
élet semmit sem változott, vagyis inkább javult, az emberek éttermekbe és fesztiválokra
járnak. Az életszínvonal és a termelés Oroszországban emelkedik, míg
Európában csökken.
Azon kívül, hogy az európai vezetők az "egység" szükségét
hangoztatják, semmilyen konkrét tervvel nem jöttek elő, hogy hogy
fogják kezelni a gazdasági nehézségeket. A problémák kezelése
teljesen mellékes, csak az a fontos, hogy ne adjuk fel a harcot a
"gonosz Putyin" ellen.
Németország több helyről próbálta pótolni azt az energiahordozókiesést
amelyet a szankciós politika okozott. Sem Szaudi-Arábia, sem Katar,
sem Kanada, sem az USA nem sietett a segítségére. Habeck és von der
Leyen ígérete, amelyet néhány hónapja tettek, hogy a kiesést pótolni
fogják más forrásokból, nem teljesült. A helyzet külön pikantériája,
hogy Németország és Oroszország között felépült egy gázvezeték, az
Északi Áramlat 2, amelyen keresztül nagyon könnyen gázhoz juthatna
Németország, de a szankciók ezt lehetetlenné tették.
Az orosz beavatkozás óta Németországban csak olyan intézkedések
születtek, amelyek a tüneteket hívatottak kezelni, nem a problémák
forrását. Megerősítették a rendőrséget, ha esetleg zavargások lesznek
az elszegényedés miatt, és erősítették a cenzúrát az olyan
hírforrásokkal szemben amelyek hajlandóak lennének megkongatni a
vészharangot, vagy amelyek nem hajlandóak a "gonosz Putyin" narratívát
terjeszteni.
Németország jövője, ha így haladnak a dolgok, az "ipartalanítás" lesz.
Mivel az energiahordozók kiesése megbénítja a német ipart, leáll a
termelés, a gyárak bezárnak, az emberek elveszik majd az állásaikat.
Németországnak, Európa gazdasági motorjának, a jövőben külkereskedelmi
hiánya lesz. Valószínűsíthető a német gazdaság átépítése, és a
pénzügyi eszközökre alapuló irányban, de ez magával hordozza azt a
lehetőséget, hogy összeomlik a Német hitel és bankrendszer, amely
lényegében a teljes Európa hitel és bankrendszere. Az Egyesült
Királyság lehetőségei sem jobbak, mert olyan energiaárak mellett
amelyeket jósolnak az előrejelzők, nem lehet az ipari termelést
fenntartani.
Az európai sajtóban sokszor hangzik el egy olyan narratíva, miszerint
Putyin villámháborúval próbálkozott Ukrajnában, de ezt az ukrán
hadsereg megakadályozta. A fentiekből viszont az is következik, hogy
Oroszországnak nem volt érdeke a villámháború. Nem csak az orosz, de
az európai elit mindent megtesz, hogy Oroszország legyen Európa vezető
gazdasága, és a PPP alapú GDP-ben számolva ez lehet, hogy még idén
teljesülni fog.
Források:
https://papers.ssrn.com/sol3/papers.cfm?abstract_id=4167193
https://www.economist.com/leaders/2022/08/25/are-sanctions-working
https://www.globalresearch.ca/eu-controlled-demolition/5791320
https://www.reuters.com/world/europe/macron-warns-french-sacrifices-will-be-needed-tough-winter-looms-2022-08-24/
https://www.theguardian.com/world/2022/jul/30/people-are-turning-off-muscovites-put-the-war-aside-and-enjoy-summer
https://www.youtube.com/watch?v=_6Oa6fqnGTA
