Friss hír, hogy meggyilkolták Dária Duginát, Alekszander Dugin lányát.  Egy terrorista merényletben vesztette életét, a tettesek az általa vezetett autót robbantották fel.  A hírek szerint az autóba Dugin is majdnem beszállt, de az utolsó percben meggondolta magát.  Ennek a részletnek az egyik következménye, hogy a merénylet célja maga Alekszander Dugin lehetett, de van egy második következménye: hogy a merénylőket nem érdekelte különösebben, hogy Dugin lánya is benne lett volna az autóban.

A 80-as évek egyik legnépszerűbb filmje volt a Sebhelyesarcú (Scarface), Al Pacinoval a főszerepben.  Scarface, Tony Montana, egy kubai bevándorló aki elhatározza, hogy meggazdagszik, és ehhez a célhoz nem válogat az eszközökben.  A floridai kokain maffiánál kezdi, de kicselezi a főnökét, és azután az egész USA-nak ő szállítja az anyagot, és ő lesz egy dél-amerikai kokainbáró amerikai embere. 

A dél-amerikai drogbáró azzal bízza meg Tony Montanat, hogy hajtson végre egy merényletet egy ENSZ hivatalnok ellen.  Tony Montanáék be is rakják a pokolgépet a hivatalnok autójába, de amikor kiderül, hogy az autóba aznap reggel, valamilyen véletlen miatt, nem csak a hivatalnok utazik, hanem a felesége és a gyerekei, Tony ellenszegül a tervnek.  Tony gátlástalan, de azért mindent nem csinál meg, nem hajlandó a feleséget és a gyerekeket is megölni.

Azok akik a Dugin család elleni merényletet követték el a Sebhelyesarcúnál jóval gátlástalanabbak. 

Alekszander Dugin filozófus.  Magyarul is jelentek meg művei, pl. A negyedik politikai eszme.  Nyugaton Putyin "agyának" is szokták nevezni, bár ez finoman szólva spekulatív, mert nincs arra semmilyen evidencia, hogy Putyinnak Dugin még csak tanácsadója lenne.  Ezenkívül a nyugati narratíva szerint Dugin fasiszta.  

Aki olvasta A negyedik politikai eszmét, az tudja, hogy a mű nehezen szolgáltat stratégiai alapot a mindennapi politikához.  Nem túl valószínű, hogy Dugin Putyinnak konkrét tanácsadója lenne.  A könyv inkább elvi kérdéseket feszeget, és érdemes itt egy kicsit elgondolkodni, hogy miért utálja a Nyugat Dugint.

Egy fontos eleme a könyvnek, hogy párhuzamot von három olyan ideológia között, amelyek nyugati eredetűek: a kommunizmus, a fasizmus vagy nácizmus, és a liberalizmus között.  

Mi a közös a kommunizmusban, a nácizmusban, és a liberalizmusban?

Egyrészt, mindhárom a Felvilágosodás utáni Nyugaton született.  Másrészt, és ebben Dugin Heideggerre épít, mindháromnak alapja az "identitáspolitika".

Heidegger nem könnyű olvasmány, de szerencsére Gilad Atzmon "A bolygó kicsoda" könyvében kihámozza Heidegger filozófiájából a lényeget, és olyan formában tálalja, hogy közönséges halandók is megértsék, olyan emberek akik nem írtak doktori értekezést filozófiából.

Heidegger mentora Husserl volt, aki azon tűnődött, hogy közelebb kerülhetünk-e igazi énünkhöz a gondolkodás segítségével, azaz, igaz-e a Felvilágosodás szlogenje, hogy "gondolkodom, tehát vagyok".   Husserl szerint a gondolkodás, az öntudat, hatására az igazi énünk feltárja önmagát.  A husserli filozófiai vonulat (fenomenológia) szerint

a tiszta és világos tudata annak a ténynek, hogy "én gondolkodom", minden kételyt eloszlat

affelől, hogy "én a világban vagyok", mint "gondolkodó entitás".

Heidegger volt az aki ebben a gondolatmenetben repedéseket fedezett fel.  Ő szerinte ha gondolkodás által próbáljuk önmagunkat megérteni, és az identitásunkat definiálni, akkor több akadályba ütközünk, elsősorban a nyelv problémájába.  Amikor gondolkodunk valamiről azt a nyelv segítségével tesszük, és a nyelv egy mesterséges eszköz, tele korlátokkal és az adott nyelvhez tartozó kultúra prekoncepcióival, így nem tudjuk kiszűrni, hogy abban a képben amelyet a nyelv segítségével építünk, mi igazi, és mi nem.

Gilad Atzmon és Alekszandr Dugin Heiddegger fenti gondolatmenete alapján fogalmaznak meg súlyos kritikákat a jelenkor politikai kultúrájával kapcsolatban.  A tudatos identitásépítés nem vezet igazi identitáshoz, sőt, inkább eltávolít attól.  Atzmon szerint, ha egy zenész igazi, az attól igazi, hogy zenél.  De amikor azáltal akar valaki zenész lenni, hogy elszakítja a farmernadrágját, hogy slampos legyen, a megfelelő fülbe helyez fülbevalót, hogy lazának tűnjön, azok már pótcselekvések, nem hitelesek.  Nem vezetnek az adott ember igazi énjéhez közelebb, inkább eltávolítanak attól.  A francia pszichológus, Jacque Lacan azt mondja, "ott VAGY, ahol nem is gondolnád".

A fél- vagy teljesen hamis identitások nagyon fontos szerepet játszanak a jelenkor politikájában, kis túlzással azt is lehet mondani, hogy a modern politika a hamis identitások egymás elleni küzdelme.  És ez az ami közös a kommunizmusban, a nácizmusban, és a liberalizmusban, azaz a Felvilágosodás utáni ideológiákban.

A kommunizmus esetében a követők identitása az "osztály".  Az osztály létező identitás, mindenki valamely osztályhoz tartozik, viszont a kommunista demagógia azt követeli, hogy a nap huszonnégy órájában azonosuljunk az osztály fogalmával, és, hogy mindent azon a szemüvegen keresztül lássunk.   A tudatos (gondolkodás és nyelv segítségével felépített) identitás, az osztály öntudat már egy mesterkélt identitás, nem valódi.

A nácizmus esetében nem az osztály játsza a műidentitás szerepét, hanem a faj, a nemzet, vagy az etnikum.  Megint igaz, hogy ezek létező fogalmak, minden ember tartozik mindhárom kategória egyikéhez, de kérdés, hogy mennyire szükséges tudatosan azonosulni velük.  Kötelező-e, hogy mindent azon a szemüvegen lássunk, amelyet a fajunkkal, nemzetünkkel való tudatos azonosulás megkövetel?   Abban a pillanatban, hogy ez a tudatos azonosulás megtörténik, sok mindenről ez az azonosulás fogja megszabni, hogy hogy gondolkodunk.  Emiatt lesz ez az azonosulás hamis, emiatt vész el a valódiság.

A liberalizmus a fentiektől abban tér el, hogy nem egy műidentitással operál, hanem egyszerre többfélével, sőt, műidentitások egész halmazát zúdítja ránk.  A Black Lives Matter abba az irányba tereli a híveit, hogy egyrészt a világot lássák mindig a "színesbőrűek" szemüvegén keresztül, másrészt azt is megszabja, hogy mit jelent a világot színesbőrűként látni.  Joe Biden, amerikai elnök, kampánya alatt azt találta mondani, hogy az az afro-amerikai aki nem rá szavaz, az "nem igazi fekete".   A liberalizmus ugyanezt a sémát erőlteti a nőkre is.  Ahogy meggyőzték a nők egyrészét, hogy azonosuljanak tudatosan női mivoltukkal, utána egyből azt is előírják a hollywoodi filmek, hogy mit kell a nő fogalmon érteni.  Melegek is léteztek az történelem kezdete óta, de a homoszexualitásra épülő identitáspolitika újkeletű dolog.

Ahiteles identitás az "csak van".  Nincs szüksége öntudatra, politikai pártra, vagy előírt szokásokra, hogy legyen.

Kínos aspektusa a fenti párhuzamnak, hogy a nácizmus és a liberalizmus jobban hasonlít egymásra, mert az identitások alapjául a biológiai tényezők szolgálnak.   A nácizmus és a liberalizmus identitásai és az azokra épített politikai narratívák arra próbálják rávenni a követőiket, hogy azonosuljanak az identitásuk biológiailag determinált aspektusaival.  Az ária legyen büszke arra, hogy ária, a meleg járjon Pride-ra, stb.  

Valószínű, hogy Dugin egyik főbűne, hogy a fenti párhuzamra felhívta a figyelmet.

Források:

 Alekszandr Dugin:  A negyedik politikai eszme

 Gilad Atzmon: A bolygó kicsoda?