Az orosz-ukrán konfliktus két oldalán, mely inkább nyugati-orosz konfliktus, nagyon különböző elveket vallanak a szembenálló felek a szabadság fogalom értelmezéséről.

A nyugati fél a "szabad világ" képviselőjének mondja magát. Ez a propagandisztikus fogás részben a múltra alapszik. A nyugati nagyhatalmak a múltban sok hangsúlyt fektettek egyes szabadságjogokra. Az Egyesült Királyságban, vagy az Egyesült Államokban formálisan a XVIII. és XIX. században fontos szerepet játszott a szólás-, vallás-, és a sajtószabadság, erről az utóbbi alkotmánya is tanúskodik.

A szabad véleménynyilvánítás egyrészt azért fontos, mert semmi esetben sem kívánatos, hogy az állampolgárok attól féljenek, hogy ha valami rossz szót szólnak, akkor önkényesen lecsap rájuk a hatalom kardja. Másrészt, pl. a sajtószabadság egy konstruktív szabadságjog. A politikai és más intézmények szabad kritikája teszi lehetővé az olyan nyilvános vitákat amelyek az intézmények műkődésén javítani hivtottak. Harmadrészt, a szellemi vívmányok általában olyan közösségekben születnek amelyek legalább relatíve szabadon működnek. A szabadság nyit utat az emberi kreativitásnak.

Manapság a konstruktív típusú szabadságok nyugaton háttérbe szorultak. Julian Assange egy angol börtönben ül, elképesztő körülmények között, a youtube tiltja az orosz hírcsatornákat, és egész életműveket töröl el a "cancel culture" ha valaki egy rossz szót szól. Az egyetemeken már semmiről sem folyik érdemi vita, sok fontos téma nem kerül nyilvánosság elé, mert egyes hatalom által támogatott identitás-csoportok vélt vagy valós érzékenységét sérti. Az RT orosz hírcsatorna Amerikában összeszedte a kritikus értelmiséget (olyan embereket, mint Chris Hedges, George Galloway, Rick Sanchez és sok mást), és adott nekik egy fórumot ahol szabadon kifejezhették magukat. Elsősorban ezért tiltották be őket, a háború erre csak ürügy volt.

A háború előtt is korlátozták az RT működését Nyugaton. A vezető politikusok hivatalos sajtótájékoztatóin az RT nem vehetett részt, nem tehettek fel kérdéseket sem Joe Bidennek, sem Donald Trumpnak. Az ottani rendszer fél a kérdésektől. Ezzel szemben a BBC újságírója, Steve Rosenberg, rendszeresen tehetett fel kérdéseket Putyinnak.

Jeffrey Sachs amerikai közgazdász nyilatkozta egy interjú alatt, hogy Kínában ma a problémákat megoldják, vagy legalább dolgoznak rajtuk, ellenben Amerikában "szeretném látni, hogy akár egy problémát megoldanának". Amerikában a problémák tornyosulnak: növekszik a szegényég, egyre rosszabb az infrastruktúra (és nem épül helyette jobb), több százezer ember hal meg kábítószertúladagolásban (ld. pl. a [2]-t a Források közt, alább), a városokban elterjedt a hajléktalanság, a bűnözés, és a kosz. A tényleges (konstruktív) szabadság(ok) hiánya megakadályozza hogy ezek a problémák érdemben szóba kerüljenek.

A Nyugat azon állítását, hogy ők a "szabad világ" védelmezői, így már nem alapozhatja a konstruktív szabadságjogok létezésére, jóllehet, a múltban ebben a kategóriában szinte monopólhelyzetet élvezett.

De vannak destruktív szabadságjogok is. Ilyenek a szerencsejátékok korlátozásának hiánya, a kábítószerlegalizáció, a pornógráfia terjesztésének szabadsága, vagy az LGBT jogvédelem. Nyugaton a sajtószabadságnál vagy az egyetemi élet szabadságánál ma már jóval fontosabb az, hogy a homoszexuálisok házasodhassanak, vagy, hogy általános iskolások a szüleik beleegyezése nélkül nemet változtathassanak.

A szabadság jelenkori nyugati értelmezése nem igazán új. Az ókori görög irodalomban több helyen, több formában, megjelenik egy fontos metafóra, amely az európai ember számára már evszázadok óta definiálja a fogalmat. A metafóra egyik formája: lovas, kantár, ló. A lovas jelképezi a rációt, a kantár az akaratot, a ló a szenvedélyeket. A metafóra megjelenik Platónnál (Phaedrus), valamint Euripidész Hippolitusz c. darabjában is. Mivel az Evangéliumok eredeti nyelve az ógörög, és mivel azok akik Európában keresztény egyházi oktatásban részesültek, jártasak voltak a görög irodalomban és filozófiában, egyből elsajátítottak ezt a szabadságfelfogást. Szt. Ágoston, korai egyházatya, aki Platón munkájára alapozott, a görög bölcsességet viszi tovább amikor azt írja, hogy “a jó ember akkor is szabad, ha rabszolga; a rossz ember akkor is rabszolga, ha ő a király. Az utóbbi nem egy embert szolgál, hanem, ami rosszabb, minden szenvedélyének fogja.” Ha valaki a freudi pszichoanalízis szerinti lélek három szereplője (id, ego, szuperego) és a ló, kantár, lovas hármas között hasonlóságot fedez fel, az sem a véletlen műve.

A modern Nyugat valójában semmi újat nem adott ehhez, csupán az elvet a feje tetejére fordította. A destruktív szabadságjogok célja, hogy a szenvedélyek uralkodjanak az embereken, ne fordítva. A destruktív viselkedés-formák liberalizációja mögött az a hatalmi törekvés áll, hogy az emberek a szenvedélyeik csapdáiba essenek, így könnyebben irányíthatóvá váljanak. Ez valamennyire igaz akkor is amikor jelen vannak a konstruktív szabadságjogok, hatványozottan igaz, hogyha a destruktív szabadsájogokon van a hangsúly a konstruktívak rovására.

Természetesen a háttérben gazdasági érdekek is megjelennek. A mai nyugati oligarchia (a korábbival, pl. Henry Forddal, ellentétben) csak abban érdekelt, hogy a vagyon kevés kézben koncentrálódjon. A kisember számára egyre kisebb az esélye a normális életnek, amelynek feltétele a munkahely biztonsága, valamint az olyan színvonalú fizetés, amely egy család fenntartását biztosítja. Az oligarchák üzenete a kisembernek: Józsi és Maris felejtsétek el a stabil életet, a prosperitást, a családot, inkább idd le magad, tépj be, vagy járj a melegbárba!  Ezekhez az időtöltésekhez biztosítjuk a "szabadságod".  A prosperitáson értsd azt, hogy minden hónapban vehetsz egy új mobiltelefont, ne azt, hogy lakásod lesz, ahol majd családot alapíthatsz.

A káros szenvedélyeket sokáig lehet fokozni, ma meleg-házasságról van szó, de már egyesek kampányolnak a pedofília vagy a zoofília legalizálása mellett is. A fentiekre jó példa az a szlogen, amelynek az első olyan berlini polgármester, aki "kijött a ruhásszekrényből", azaz nyíltan vállalta homoszexualitását, köszönheti választási győzelmét: wir sind arm, aber sexy! (Szegények vagyunk, de legalább szexisek!) Fogadjuk el, hogy szegények leszünk, éljünk a pillanatnyi szexuális szenvedélyeinknek.

Ukrajna már régóta az egyik legjobb példája a konstruktív vs. desktruktív szabadságjogok közötti jelentős különbségtételnek. Az orosz nyelv, egyes ellenzéki pártok, sajtó, stb. betiltása együtt jár azzal, hogy Zelenszkij már dolgozik a melegházasság bevezetésén. Az egybeesés nem véletlen. Szemlélteti, hogy milyen életfelfogások küzdenek egymással a konfliktus két oldalán.

A következő 4 másodperces videoklip összegzi a jelenlegi nyugati szabadságfelfogást.  A klipen egy Irakot megszálló amerikai katona ordít a megszállt irakiakkal, hogy "We are here for your fucking freedom, so back up right now...", azaz, "A kibaszott szabadságotokat hoztuk el, de most takarodjatok arrébb!!!"

Források:

[1] https://www.youtube.com/watch?v=kZU0IXO7AQw&t=317s
[2] https://www.youtube.com/watch?v=1t4cEWIgcKQ
[3] https://www.cfr.org/backgrounder/us-opioid-epidemic
[4] https://www.goodreads.com/book/show/1449354.Libido_Dominandi

Könyvajánló:

Gilad Atzmon: A bolygó kicsoda?   Elérhető itt!

        Egy olvasói vélemény a moly.hu-ról...