Larry Romanoff cikke

Eredeti link: https://www.unz.com/lromanoff/the-american-dream/

Az "amerikai álom" az egyik legmélyebben megrögzött nacionalista ideológia a világon. Az amerikai identitást részben a patriótizmusra és a szabadságra utaló tömeghisztéria alkotja, de mindenütt jelen van benne az a képzet, miszerint Amerika lehetővé teszi, hogy a koldusok meggazdagodjanak. A mítosz szerint a lehetőségek minden állampolgárnak adottak: Amerika az az ország, ahol azok is, akiknek nincs se ajánlólevele, se képzettsége, se tapasztalata, kemény munkával a csúcsra érhetnek, akár államelnök is lehet belőlük. Ebben az összefüggésben Amerika maga egy fantasztikus utópikus mítosz, egy földi paradicsom, egy Sangri-La, ahol a legelnyomottabbaknak is adottak a lehetőségek. A mítoszt a propaganda gépezet terjeszti.

Az amerikaiak nagyrész abban a hitben él, hogy Amerika ebből a szempontból egyedi, az USA önmagát a lehetőségek földjeként definiálja. A baj az, hogy ez mindig egy hatalmas félrevezetés volt.  Az valószínűleg igaz, hogy az USA-ban több gazdag ember él mint sok más országban, és ezeknek az embereknek a státuszát az USA egyrészt az egyének saját erényeinek eredményeként, másrészt az amerikai rendszer erényeként állítja be. Az igazság, ezzel szemben, az, hogy az amerikai gazdagok és meggazdagodásuk inkább az amerikai stílusú kapitalizmus ragadozó és antiszociális voltát bizonyítják, nem azt, hogy ott egyenlőség lenne vagy, hogy mindenki számára adottak lennének a lehetőségek. Az is igaz, hogy az amerikai kapitalizmus, amelynek ragadozó természete egyedi, létesít olyan lehetőségeket, amelyek máshol nem léteznek, de könnyebb amellett a nézet mellett érvelni, hogy azok a lehetőségek jobb ha nem léteznek. Gondoljunk a 2008-as ingatlanpiaci válságra! Az amerikai vagyonok általában bűntények eredményei, sokszor jóval nagyobbak mint amelyek a 2008-as krízist okozták, és az igazi erény bizonyítéka inkább az lenne, ha az amerikai nagycégek, mint például a Rockefeller család tulajdonát képező United Fruit és Standard Oil, a Coca-Cola, vagy a Wal-Mart felső vezetése bíróság előtt halálbüntetéssel felelne az emberiség-ellenes bűneikért.

Az USÁ-ban igen nagyszámú milliárdos él, de ezt ellensúlyozza a középosztály szétesése, és a szegénység rohamos növekedése. Az elit egy százalék, bankárok és iparmágnások, akik a kormányzást irányítják, már rég áterőszakoltak olyan törvényeket amelyek lehetővé tették, hogy ez a réteg ne fizessen adót, és hogy tovább halmozhassák a vagyonukat.  Az a tény, hogy más nyugati országokban kevesebb milliárdos él, de ezzel együtt jóval kevesebb a szegénység is. Elég rápillantani a vagyoneloszlást jellemző adatokra, hogy megtudjuk, a lehetőségek Amerikában csak egy privilégizált elit számára léteznek, a többség számára nem csak az a baj, hogy ezek a lehetőségek nem léteznek, de az is, hogy az a bizonyos elit naponta meglopja a többséget.

Minden amerikai "felsőbbrendűségi" aspektusra igaz, hogy csak nagyon kevés példa szolgál bizonyítékul. Az amerikaiak sokszor büszkén emlegetik Bill Gatest vagy Warren Buffettet. III-adik William Gateset egy vagyonos családba született, mely családnak jó kapcsolatai voltak a legmagasabb szinteken, és nem arról van szó, amit a mítosz állít, hogy a fiatal Billie lemondott a Harvard-diplomáról, hogy egész nap a számítógép előtt ülhessen, és a jó ötleteinek köszönheti, hogy megtalálta az aranyat. Gates és Buffett két személy 300 millióból, és a brutális igazság, amely elkerüli a hívők figyelmét, az az, hogy ezek ketten gazdagodtak, amíg emberek tízmilliói elvesztették az otthonaikat ás a munkahelyeiket is. Az amerikaiak az Apple-t is büszkén emlegetik, mely cég offshore profitja 300 milliárdra rúg, mint jó példát az Amerika által kínált korlátlan lehetőségekre, de nem veszik észre, hogy emberek milliói laknak sátorvárosokban vagy Las Vegas csatornáiban, és azt sem hajlandól észrevenni, hogy van összefüggés a nagyfokú elszegényedés és az Apple 300 milliárdos profitja között. Emellett nem tudnak arról, hogy olyan cégek, mint a Foxconn (amely az Apple termékeket gyártja) Kínában lényegében
rabszolga koncentrációs táborokat tart fenn. A gazdagok, bárhol a világon, nem azért gazdagok mert okosabbak, hanem esetek tulnyomó többségében azért, mert kihasználják a rendszer számukra elérhető kiskapuit, és azért mert számíthatnak egy karhatalomra amely olykor brutálisan bánik a kevésbé előnyös helyzetben lévőkkel.

Könnyű elgondolni olyan analógiákat amelyek az "amerikai álom" lényeget tökéletesen visszatükrözik: "Minden amerikainak megvan a lehetősége, hogy megtanuljon repülni". Ha megvizsgáljuk, hogy hány amerikai élt ezzel a lehetőséggel, akkor azt találjuk, hogy elenyészően kevés, de ez nem érvényteleníti az fenti állítást.  Ugyanezen logika mentén kijelenthetjük, hogy minden amerikainak megvan a lehetősége, hogy gazdag és sikeres legyen. Megint megvizsgálhatjuk, hogy ez hány embernek sikerült, megint azt találjuk, hogy elenyészően kevésnek, de az állítás ettől még nem lesz érvénytelen. Persze az egész érvelés értelmetlen. Warren Buffett sikere semmire másra nem jó példa, mint arra, hogy egy szerencsés és tehetséges egyén jó helyeken volt a megfelelő időkben. Buffett inkább kivétel mint példa. Kevés Elon Musk létezik, és a létezésük önmagában nem bizonyít semmit. Ha az amerikai álmot komolyan akarjuk venni, akkot legalább tíz millió példára lenne szükség akik az álmot valamilyen mértékben megvalósították. De ezek nem léteznek, és azért nem, mert az egész amerikai álom narratíva egy humbug.

Amíg az USA vezetés, melyben a főszerepet bankárok és pénzemberek, multinacionális cégek elitje és a FED, keményen dolgozik azért, hogy kifossza a közép- és alsó osztályokat, az alsó 99 százalék ódákat zeng arról a demokratikus" kapitalista renszerről. Arról a rendszerről amely a fent említet vagyon-koncentrációt lehetővé teszi. Az igazság az, hogy pont azt a rendszert istenítik, amely minden évbe mélyebb szegénységbe taszítja őket. A propagandának a történelem során nem hiszem, hogy volt bárhol nagyobb sikere mint ebben az esetben. Egy egyre elszegényedő, egyre kevesebb hasznos képzéssel rendelkező, általában munkanélküli réteg vakon átnéz azon a tényen, hogy a szerencsétlenségét a fennálló rend okozta és okozza naponta, és ehelyett leborulnak a rendszer előtt, és félistenként néznek azokra az emberekre akik az egészet irányítják.

Meg kell jegyezni, hogy a vallás igen komoly szerepet játszik a humbug terjesztésében. Az Kereszténység amerikai változatai leegyszerűsített moralisztikus világnézetre alapulnak, erősítik a hitet, miszerint az erény kerekedik felül, a kemény munkát pedig úgy állítják be mintha az az erény megnyilvánulása, és mintha a siker a kemény munka eredménye lenne. Ebben az összefüggésben, az ideológiai agymosás logikája mentén, elterjed az a nézet, hogy ha valakinek az álom nem sikerül, az a saját hiányosságainak köszönhető. Amerikában ha valaki a rendszert hibáztatja, az "hisztizik". A álommal járó teljes mítosz, ugyanis, az, hogy az USA-stílusú kapitalizmusban mindenki gazdag lesz aki rendesen dolgozik, így az embereken eluralkodik egy hamis reménykedés, amely csak nagyon ritkán valósul meg, viszont ha nem valósul meg, azért általában saját magukat okolják.

Egy szerző szerint, mint USÁ-ban minden más, az amerikai álom is egy hazugság. De ez a hazugság "pszichológiailag annyira csábító olyan emberek számára akikben van ambíció, és akik egy szebb jövőben
reménykednek, hogy a propaganda elkötelezett követőket termel, még akkor a bizonyítékok teljes hiányában is". Az amerikai életnek ez az egyik igazán nagy emberi tragédiája: embermilliók hisznek egy egyszerű tündérmesében, bemagyarázzák maguknak, hogy "mindig vannak más lehetőségek", annak ellenére, hogy elég lenne tiszta fejjel
körülnézniük, hogy belássák, hogy a valóság és a mítosz között mekkora az ellentmondás. Sajnos mindig a legártatlanabb, leghiszékenyebb, legkevésbé informált, és a legjobban kiszolgáltatott emberek azok, akik leginkább bedőlnek ennek a gonosz propagandának. Jó példa erre az Amway nevű cég tevékenykedése is.

Az amerikai könyvesboltokban igen népszerűek a "self-help" típusú könyvek, amelyek a siker és meggazdagodás "igazi titkát" hivatottak megosztani. Persze ha egy könyvnek ez tényleg sikerülne, utána nem lenne szükség egy második ilyen könyvre. Az ilyen könyvek igazi titka, hogy a "hidd el ezt" mantra valamelyik változatára alapulnak.
És ha nem sikerül megtalálni az aranyat, és nem fog sikerülni, akkor a baj az, hogy a "hited nem volt elég erős".

A valóság az, hogy a lehetőségek a meggazdagodásra csak olyanok számára nyitottak akiknek jó kapcsolatrendszerük van. Nagyon kicsi az esélye annak, hogy valaki a tehetsége és a kemény munkájára alapozva
gazdag vagy híres legyen, ennek ellenére, az amerikaiak nagyrésze ebben az illuzióban él. Egy időben gyakran hallhattuk, hogy "az növekvő dagály minden hajót megemel". Ezzel szemben az utóbbi ötven évben csak a luxusjachtok emelkedtek, a vagyon a felső egy százalék kezében koncentrálódott, míg a középosztályt kifosztották. Az USA ipar eltűnt, az USA gazdaság a pénzügyi szolgálatok gazdaságává vált, a FED tervezi és okozza a gazdasági hullámokat, egyrészt a "boom"-okat, azaz lufikat és az azokat követő "bust"-okat, amik akkor következnek amikor a lufik kipukkadnak. Az egésznek lényege a vagyon kevés kézbe való koncentrációja, így a gazdagság az átlagember számára elérhetetlen. Már sokan írtak az amerikai társadalom növekvő szociális rétegződéséről: akik a szegényebb rétegekhez tartoznak, azoknak nincs lehetőségük felemelkedni, még a középosztály szintjéig sem, nemhogy a gazdag rétegekéig. A fejlett országok között az USA-ra leginkább igaz, hogy a szociális státusz örökletes, és az egyéni erőfeszítésnek, vagy a tehetségnek semmilyen mérhető eredménye nincs.

Az emberek a világ minden országában reménykednek: reménykednek a fejlődésben, az életük jobbra fordulásában, a prosperitásban, a szükségektől való függéstől való növekvő szabadságban. Ez nem csak az
amerikaiakra igaz. Továbbá az is tény, hogy a fejlődést lehetővé tevő lehetőségek sem csak az USÁ-ban léteztek. Sok országban jóval magasabb az életszínvonal, és ezek az országok sokszor jóval több empátiával állnak a szegényebbekhez. A siker más országokban is volt annyira lehetséges mint az USÁ-ban, Kanadában, Németországban, vagy Olaszországban. Az "amerikai kivételesség" narratíva már ott is téves, hogy Amerikában soha nem volt kimutathatóan sikeresnek lenni mint sok más országban.

Vitán felül állíthatjuk, hogy manapság Kína az az ország amely a legtöbb lehetőséget kínálja az állampolgárainak, hogy prosperitásban éljenek. Kína lehetőségei a nép egésze előtt nyitva vannak. Ez nem jelenti azt, hogy nem létezek kiváltságok: a jó pedigré fontos, hogy bizonyos vacsorákon jelen lehessen ah ember, de az is igaz, hogy ma
Kína az az ország, ahol a népek tömegei joggal reménykedhetnek abban, hogy a jövő meghozza a kívánt jólétet. Kína, és nem Amerika, az az ország amely olyan környezetet teremtett, amelyben a fejlődés majdnem egyetemes és mindenki számára elérhető. És, bár az amerikaiak ezt nem hajlandóak elhinni, ez mind a kínai vezetés magas színvonalának, Kína egypárt rendszerének, és Kína kivételes szocialista-kapitalista ötvözetű gazdasági berendezkedésének köszönhető. Azok a tényezők amelyeket az amerikaiak a nemzetük sikere szempontjából
elengedhetetlennek tartanak, pontosan azok miatt válik az amerikai álom a többség számára elérhetetlenné. Ezekre az állításokra rengeteg bizonyítékot lehet felsorolni, de mire az amerikai elmét besőtétítő propagandaköd felszívódik, addigra már túl késő lesz. Személy szerint én nem aggódom az amerikaiak miatt, én inkább amiatt aggódom, hogy a kínaiak között is túl sok van akik hisznek a fent leírt propagandának, és az sem biztos, hogy az ő elméjük kitisztul mielőtt túl késő lenne.